Állandó tárlatok:

Endrődi Tájház
Az endrődi településrész első muzeális kiállítóhelye az 1977-ben létesült tájház. Endrőd paraszt-társadalmának népi építészetét és lakáskultúráját bemutató múzeum. A műemlék jellegű védettséget élvező épület építtetője Hunya István 80 holdas nagygazda. A ház impozáns utcai homlokzata a polgárosodó paraszti ízlés klasszicista építőstílusát reprezentálja. Az előtornác oszlopai és féloszlopai között ívelt tetejű léckerítés fut végig. A helyi szóhasználatban „soromplónak” nevezik e kis kerítést. Az oszlopsor feletti párkányzatot és az oromfal timpanonját egy sor cserép vízvető választja el. A timpanonból élesen válnak ki a vakolatdíszek: alul az egymásba kapcsolódó éremsor, feljebb a padlásnyílást széles keret öleli körül. A házcsúcs tengelyében kereszt, felette pedig az építés évszáma római számokkal felírva szalagkeretben látható.
Belépve a kiskapun feljutunk a tornácra, amelynek ereszét markáns faoszlopok tartják, melyek régen „darulábasak voltak”.
A gazdaház az alföldi, középmagyar háztípusba tartozik, annak is az elő- és oldaltornácos változatába. A ház bejárata az oldaltornác felől nyílik és innen a konyhába vezet. A konyhából jobbra a nagyházba (nagyszoba), balra hidegházba (kisház, kis szoba), majd innen a fennkamrába jutunk. Az oldaltornác felől nyílik még a nagykamra (gabonás, daráskamra) bejárata, melyből leválasztva alakították ki a hombárt. A hombárdeszkák zsilipszerűen egymásra csúsztathatók, így a termény (gabona) mennyiségének megfelelően állítható be a magassága.
A nagykamra mellett a kocsiszín és a kétállásos istálló helyezkedik el.
Sajnos ma csak a főépület (lakóépület) látható, ugyanis a melléképületet (keresztülvaló) az 1920-as években lebontották. Figyelemre méltó a hátsó udvart körbevevő téglakerítés, mely egyidős az épülettel.

KONYHA
A konyha kezdetben szabadkéményes, de az 1920-as években a nádtető lecserélésekor megszüntették, így a két részre (pitvar-konyha) osztása megszűnt. A konyha bútorzata igen egyszerű. Középen andráskeresztes lábú asztal, házivászon abrosszal leterítve. A bejárati ajtó mellett vizespad rajta korsók, cserépkannák. A vizespad felett kis fogas bögrékkel, gyerekkorsókkal. Az asztalhoz két lécvázas vessző, illetve kukoricacsuhéval bekötött szék tartozik, valamint gyalogszékek, melyek helye változó. A konyha hátsó falán tálak szűrők vannak felakasztva. A drótfogason (cigányfogas) vajformák sorakoznak. A kisház felőli falnál áll a házi készítésű tálas. Felül polcos, középen zárható résszel. Polgári jellegű bútordarab az ajtó mögött álló kredenc. A konyha végében berakott sparhelt (csikótűzhely) áll és innen fűthető a szobai kemence.

NAGYHÁZ (NAGYSZOBA)
A szoba elrendezése régies típusú, sarokra rendezett (diagonális). Jól elkülöníthető az ünnepi és a hétköznapi munkák helye. A bejárattól balra boglyakemence található suttal (kuckó) és deszkából készült padkával. Télidőben a kemence körül folyt a házimunka; a férfiak kisebb szerszámokat javítottak, kast kötöttek vagy éppen kukoricát morzsoltak. A lányok, asszonyok körülülve a jó meleg kemencét fontak, varrtak, kézimunkáztak. A kemencével átellenben lévő sarokban áll az asztal a saroklócával. A lóca szeglete feletti részt „szent saroknak” nevezik. Itt található a Lurdesi Mária porcelán szobrocskája a szegletbe helyezett kis polcocskán, mely a ház házioltáraként működött. Ezen a sarki falfelületen a házigazda büszkeségei a pipatórium és az obsitos (katonai végelbocsátó levél) levél keretbe foglalva függ.
Az asztal házivászon abrosszal van leterítve hétköznap „síkos” (csíkos), ünnepnap szedettes virágmintájúval. A szobában találhatunk még háziszőtteseket a kemence körül, a törülköző tartón és az ajtó mögötti vacokágyon. Az endrődi háziszőttesek egységes stílust jellemeznek, „vászon” (fehér) alapon piros csíkos (duplaveréses) valamint virág és madár mintás (szedettes) díszítésűek. A szobában vetett ágy áll az utca felőli fal felé fordulva, felette szentképek és koszorús képek függnek a falon. Az ágy és a kemence között találjuk a tulipános ládát (kelengye láda), melyben a gazdasszony féltett vászonneműi sorakoznak. A ládával szemben polgári jellegű bútor a fiókos sublód található. A sublód tetején kálvária, valamint porcelán komacsészék, díszkorsók és a szegények legkedveltebb szentjének Páduai Szent Antal szobra áll.

KISHÁZ (HIDEGHÁZ, KISSZOBA)
A konyhából nyílik a kisház más néven hideg szoba is. Elnevezését onnan kapta, hogy nincs benne fűtőberendezés. Ezt a szobát általában nem lakták. Itt volt a család vagyontárgyainak bemutató helye a „tisztaszoba”. Bútorzatának ékessége a vetett ágy, a hat darab szépen hímzett végű párnával. Az ágy végénél kis fogason a vasárnapos kendők lógnak, mely kendő az ünnepi női viselet fontos darabja volt. A szobában találunk még asztalt, fiókos kanapélyt, almáriumot és régies vésett ornamentikájú kelengye ládát. A falakon szent képek és koszorús képek lógnak.


KISKAMRA (FENNKAMRA)
A kamrába a kisházon keresztül juthatunk. Itt találjuk a lisztes ládát, szakajtókat, gyúródeszkát, olajos kannákat (étolaj tárolására). Ászokon káposztás dézsa, boroshordó és egy nagy méretű bekötött üveg sorakozik. A polcokon lekváros szilkék, paradicsomos üvegek, befőttes üvegek állnak. Vászonzacskókban a száraztésztát tárolták és itt kaptak helyet az éppen nem használatos főző edények (vászon fazekak) és egyéb konyhai eszközök. A kis kamra érdekessége a „titok lyuknak” nevezett falba süllyesztett kis fülke, melyben, ha kellett rejtették el az élelmiszert a „vámszedők” elől.